A béke egy mosollyal kezdődik.
Korál : A szeretet koldusai
Nézd a szeretet koldusait
Ahogy állnak az út mentén
Gazdagságuk a türelem
Vess egy pillantást feléjük
Ők sem mások, mint Te meg én.
Amit keresnek, az a szerelem
Megtalálniuk nincs túl sok remény.
Talán ártatlanok mind, talán bűnt követtek el?
De azt mondd meg, hogy ki ítél? Continue Reading →
Orkeny: Gondolatok a pincében
A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, Continue Reading →
Juhász Gyula: Beteg kutya
Úgy néz reád, mint szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon.
Szeméből csöndes panasz sír feléd,
Keresi részvéted tekintetét.
Tebenned bízik, úrban a hivő,
És kínjaidat eléd teríti ő. Continue Reading →
Korda György : Felejtsd el, hogy szerettelek
Te már indulsz tovább,
s én csak nézek reád…
Amiről azt hittük, miénk lesz örökre már,-
Messze jár, oly messze jár. Continue Reading →
Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép. Continue Reading →
Children of Distance : Beforratlan sebek
Az élet sebei mindig begyógyulnak
Ezek az érzelem sorai, ahol látszanak a sebeim,
Ezek a részek egyre nőnek,erre rájöttem feleim,
A lemondással bánni, soha nem lesz könnyű,
De azok a hibák is tanítanak,amit megtenni szörnyű. Continue Reading →
Pető Csaba : Mindenkit elfelednek egyszer
Mindenkit elfelednek egyszer
örökké semmi sem fáj
A múltat visszasírjuk, de mással is kibírjuk
Ha egyszer úgy muszáj
Mindenki helyére már más jön
Az élet soha meg nem áll
Úgy megfakult a múltunk, csalódni megtanultunk
Sokszor csúnyán becsapott a nyár Continue Reading →
Walter von der Vogelweide: Ó, jaj, hogy eltűnt minden
Ó, jaj, hogy eltűnt minden – sok borús, hosszú év… Könnyek fátyola hozzá hűvös folyón a rév. Mind, mit szerettem, eltűnt – egyet sem látok már… Nem oly zöldek a Continue Reading →
Elet es alom
Az Alom nem tanit meg elni, de az elet megtanithat almodni (es almodozni).
Holt költők társasága
Holt költők társasága (Dead Poets Society) Ifjú lelkeket lángra lobbantó különc tanárember kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, Continue Reading →