A legfontosabb “kelléke” az egészséges, normális párkapcsolatnak az őszinteség. Ha nem vagy őszinte, igen nagy a valószínűsége annak, hogy nagyon megsérülsz egy kapcsolatban, vagy óriási sebet fogsz ejteni a társadon.
Ha nem tartod fontosnak az őszinteséget, jobb is, ha most csukod be ezt a könyvet végleg.
Milyen értelemben tartom szükségesnek az őszinteséget?
Először vegyük azt, hogy milyen értelemben nem! Vannak emberek, aki büszkén hirdetik, hogy ők nagyon őszinték: “Én aztán őszinte vagyok. Nem titkolom el a véleményemet. Ami a szívemen, az a számon!” Az ilyen viselkedést “slag-típusú” hozzáállásnak szoktam nevezni. Jön belőle az igazság, mint a locsolócsőből a víz. De az ilyenfajta őszinteség sok esetben egyszerűen csak bunkóság! Az igazságot nem szabad mindig kimondani, meg kell gondolni ugyanis, hogy akinek a fejéhez vágod az “igazságot”, vajon el tudja-e viselni. Elég erős-e hozzá, hogy az adott pillanatban szembenézzen az igazsággal? Nem alázod esetleg porig vele? Bizony vannak helyzetek, amikor az igazságnál fontosabb lehet az irgalom! Soha nem kell hazudni, de az igazság kimondása helyett néha nem árt csöndben maradni. Az egyik legnagyobb és legnehezebben megszerezhető szülői erény: “a száj befogásának képessége”.
Az őszinteségre abban az értelemben van szükség, hogy el kell tudni fogadni a tényeket tényeknek. A külső és a belső tényeket egyaránt. Mit mondott? Azt. Akkor az van! De közben így meg úgy nézett… Lehet, de attól még az a helyzet, ami. Hiába szeretnél valamit nagyon, attól az még nem áll fönn. Lehetnek apró jelek, amelyek arra utalnak, hogy reményeid, vágyaid megvalósulni látszanak, de őszintén szembe kell esetenként nézni azzal, hogy a tények mást mutatnak. Ha valamitől rettegsz, az attól még nem következett be. Még az is lehet, hogy be sem fog következni, hiába látsz fenyegető jeleket! Nagyon biztatlak, hogy ha lelki alkatod lehetővé teszi, kerülj el egy gyakori hibát: ne vegyél fel előleget a rosszra! Ne legyél most kiakadva azon, hogy milyen rossz lesz majd! Jaj de borzasztó, hogy esetleg nem fog sikerülni az érettségim. Szörnyű lesz, ha nem vesznek fel stb. Majd borulj ki – ha muszáj – akkor, amikor tényleg nem sikerül valami. De most búsulni, görcsölni, kétségbeesni azon, ami majd lesz… – minek?
A belső tényekkel is meg kell tanulni szembenézni. Az érzésekre gondolok. Nem vagy felelős azért, amit érzel, az érzések nem tartoznak az erkölcs kategóriájába. Felelős azért vagy, amit teszel. Nagyon fontos, hogy elfogadd, mit érzel igazán. Tényleg, mit is szeretnél? Na, ugye. Sokkal lényegesebb tudni, mit érzünk, mint azzal tisztában lenni, hogy miért. Az érzéseket nem lehet minden további nélkül ésszel, akarattal irányítani. Ami benned van, azt el kell tudni fogadni, mert mindenképpen dolgozik benned. Ha letagadod magadnak az érzéseidet, komoly és kellemetlen meglepetéseket fogsz okozni magadnak (is).