El sem kezdtünk valamit,
S már érezzük, hogy vége,
Minden álmunk eltűnik
Örökre a mélybe,
A múltunkat letagadnánk,
Mégis táplálkozunk belőle,
A jelen sarába ragadt lábunk,
Nem látunk a jövőbe…

Belénk rúgott sokszor az élet,
Hullottak a könnyek,
A szabadságunk megőrizni
Azt hittük, hogy könnyebb,
Kapaszkodunk egymásba
Úgy várunk a jóra,
Hiába minden nem hallgat
Senki a jó szóra!

Isten Álld meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel
Bal sors, akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Meg bűnhődte már-e nép
A múltat s jövendőt.

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Értelmetlen küzdelem!

Értelmetlen küzdelem,
Százszor elmondott szavak,
Vágyak, álmok, ígéretek,
Sok agyongondolt gondolat,
Értelmetlen küzdelem,
Szétszaggatott képregény, ez az életünk drágám,
Döntsd el te, hogy mennyit ér!