A blok feljaroja elott vki elszorta a homokot.

Az a homok valamit takar…

Az a homok vmi voroseset takar…

Az a homok vert takar…

Vasarnap reggel két és három óra kozott lehetett. A nyolcadik emeletrol erkezett, egyenesen lefele.

Nehez megerteni, h miert is valasztotta ezt az utat a kismadar, hiszen meg elotte volt az elet.

Mindenkinek epitenie kell valamire, es kapaszkodnia valamibe.

Epiteni egy feszek otthonos hangulatara, es kapaszkodni a lagy szellobe.

De van, hogy bizonyos problemak oszlopokat allitanak elenk, es egy oszlop mogul is nehez kilatni, nem meg, ha egyszerre tobb vesz korul.

Es ha a szabad madarat bortonbe zarjuk, elpusztul.

Ez a madarka nem kapott segito kezet, vagy a segito kez nem volt eleg erso (amirol vszinu nem tehet), hogy kiszabaditsa a madarat, a madar pedig nem latta a kiutat a racsok kozott, ezert inkabb egy jobb vilag fele indult el, affele a vilag fele, amiben meg hitt. Legyozve a kemeny betont, lelke atrepult a tulvilagra, ahol most egy sokkal boldogabb vilagban el.

Mondhatnank, hogy nem volt eleg eros ahhoz h tulelje a bortont. A gyengeseg nem bun. A kismadar elment abbol a vilagbol, ahol rosszul erezte magat. Azert pedig h hogyan erezte magat, nem csak o tehet.

Legyen neki jo ott, ahol van.

PS. Ez a kismadar kb. 22 eves leanyzo volt.