Előfordult már a történelemben olyan eset is, hogy azért nem igazán vallotta be magának valaki a szerelem felragyogását a szívében, mert úgy érezte, semmi esélye sincs a kapcsolat létrejöttének. Sajnos még az is megtörténhet, hogy szerelmes leszel valakibe, még csak nem is teljesen esélytelen a dolog, de olyan embernek látszik az illető, hogy Isten mentsen meg attól, hogy sikerüljön összejönni Vele.

Még hogy Te legyél a 28. futó kaland az életében? Na, nehogy má’!

Mit szépítsük a dolgot, egyáltalán nem mindig igaz, hogy abba leszek szerelmes, akibe érdemes. De attól még szerelmes lehetek, hogy az egésznek semmi értelme sincs.
Ilyenkor is fontos őszintének lenni, és szembenézni a ténnyel: bizony, alaposan belezúgtam… Ha nem vallod be magadnak, akkor is dolgozik benned a szerelem ereje, és esetleg olyan dolgokba visz bele, aminek utólag Te sem nagyon örülnél. Mit tegyél hát, ha belezúgsz valakibe, de semmi értelme?
Zúgasd ki magad belőle! Ilyen lehet csinálni? Egyesek szerint – akik különben ki is próbálták a módszert – lehet. Hogyan?
Az első és talán a legfontosabb dolog, hogy nem szabad látni, találkozni vele. Ez persze néha nehéz feladat. Lehetnek olyan esetek, hogy az élethelyzetetek miatt – ha akarod, ha nem – rendszeresen találkoztok. Ha nagyon súlyos az eset – vagyis ha mindenképpen szükséges, hogy kigyógyulj a szerelem-betegségedből -, akkor arra is rákényszerülhetsz, hogy valamilyen lényeges dolgon változtass az életedben. Szerencsére azért általában nem ennyire nehéz a helyzet. Elég, ha bizonyos helyekre nem mégy el, máshová kezdesz járni vasárnap misére, vagy ha nem is máshová, de egy másikra…
Fontos azonban, hogy ne lássad azt, akiből ki akarsz zúgni, mert ha újra és újra látod, megint csak rád néz azokkal a gyönyörű szemeivel, és akkor neked megint annyi…
Ha sikerül megoldanod, hogy ne találkozzatok, azzal még messze nincs elintézve a dolog. Mert attól még folyton eszedbe jut, “kénytelen vagy” ábrándozni róla.

A második feladat éppen az, hogy amikor eszedbe jut, akkor nem szabad engedni a szép emlékeket áramlani, keringeni, hanem tudatosan fel kell idézned magadban valami olyan esetet, emlékfoszlányt, mozdulatot, gesztust – szóval olyasvalamit, amikor az a csodálatos tünemény ember legalább egy kicsit visszataszító, undorító, kellemetlen volt, amikor megbántott, amikor úgy nézett rád, hogy legszívesebben orrba vágtad volna. Ha sikerül rendszeresen felidézned magadban valamiféle kellemetlenséget Vele kapcsolatban, amikor éppen eszedbe jut, akkor egészen jó esélyed támad arra, hogy egy idő múlva már ne legyél olyan nagyon szerelmes belé. Bizonyos idő múlva…
Mennyi ideig kell szenvedni egy reménytelen vagy értelmetlen szerelemtől? Sajnos erre nem tudok semmi biztosat mondani. Azért ne essél kétségbe, egy-két hónap elég szokott lenni. Legfeljebb egy kicsit több… De esélyed csak akkor van, ha tényleg rászánod magad, és valóban akarsz is kizúgni belőle. Ha nem igazán akarod, és már szinte élvezed, hogy Te milyen szerencsétlen vagy, akkor ne is reménykedj.

A leírt technikát mai fiataltól hallottam, de ha jobban belegondolunk, a régiek is alkalmazták. Amikor a grófkisasszony belezúgott a lovászgyerekbe, nem próbálták meg értelmesen elmagyarázni neki, hogy nem egy nagy ötlet ez a kapcsolat, hanem szépen elküldték a Kisasszonyt Karlovy Varyba nyaralni három hónapra. Mire visszajött a nyaralásból, már nem is nagyon emlékezett az erős karú, keményülepű legényre…