Attól, hogy megvan a lehetőségük közvetlenül részt venni egy “csodában”. A nő és férfi közötti különbség ugyanis egy olyan tényen alapszik, ami a nők sajátja, ami a férfiaknak nem jut osztályrészül. A női személyiség jellemzőit alapvetően meghatározza az a tény, hogy a nő áldott állapotba kerülhet. A férfi nem.

Meg kell álljunk ennél a gyönyörű kifejezésnél, hogy “áldott állapot”. A magyar nyelv egyik kincse ez a szópár. Ismerjük, de ritkán használjuk. Sajnos, sokszor valóban nem áldott az a “más” állapot. De ha egy kicsit odafigyelünk szavainkra, szóhasználatunkra, megdöbbentő dolgok tárulnak fel. Az áldott állapotot leginkább “terhességnek” mondjuk. Nem szívbe markolóan szánni való az a nemzet, amely elhárítja magától az áldást: jaj, nem kell az áldás, mert az nekem teher? Tény, hogy vannak helyzetek, amikor tényleg súlyos probléma az érkező csöppség. De ha a körülmények és az emberi kapcsolatok rendezettek, valóban ÁLDOTT az a más állapot!

Mi is történik? Az áldott állapotban lévő nő szíve alatt egy kicsi, új ember kezd növekedni. Tudjuk, hogy a “szív” mennyire kifejezi az ember személyiségének, érzelmeinek központját. És a nő tényleg a “szíve alatt” őrzi kicsiny magzatát fizikailag, és normális esetben “szíve közepében” érzelmileg. Még alig néhány hetes a kicsi baba, de az ultrahangos vizsgálattal már megállapítják, hogy “ülőmagassága 4 mm”, és feje, törzse már elkülönül. Aztán egyre növekszik. A növekedő gyermek a nőben, a nőből fejlődik. Hús a húsából, csont a csontjából, vér a véréből. Őbelőle lesz az egész.

Jó, az elején kell hozzá a férfi is, de az egészen más.

Később már látszik, hogy ott van, aztán megmozdul… És kilenc hónap után előbújik, világra jön a nőből egy igazi, élő, új ember, a pici baba. Felsír, egy idő után már mosolyog is, aztán megszólal, hogy: “mammma”.

Meg azt is mondja: “Hülye apu, ne szólj beje, nem éjted!” – hát nem aranyos az a csöppség, amikor így gügyög? Persze ha most mondasz ilyeneket, már nem leszel annyira aranyos. “Később válik a szokott pimasszá.”

Hát nem csoda ez? Ennyire közvetlenül részt venni a Teremtés munkájában?
Értsd jól! Nem azt akarom állítani, sejtetni a fentiekkel, hogy a nő egyetlen hivatása az anyaság, és nem attól válik nővé, hogy gyermeket szült. De azt igen, hogy amikor egy nő világra hoz egy pici új életet, nagyobb dolog történik, mint amikor az okos férfiak feltalálnak ezt-azt, robbantgatnak meg szerződéseket kötnek. Nem kilóra, társadalmi hatékonyság szerint vagy világtörténelmi léptéket tekintve történik nagyobb dolog, de ember szempontból igen. Valami egészen csodálatos közreműködés a Teremtésben világra hozni egy új életet. Éppen ezért egészséges testű és lelkű nők egészen természetesen vágynak egy idő után gyerekre, hogy legyen pici babájuk.
Mi, férfiak tudunk gondolkodni az anyaságról, de átélni, átérezni nem vagyunk képesek azt, hogy milyen dolog lehet anyának lenni. A férfilogika számára ez mindig misztikus, varázslatos dolog marad.
Megint csak értsd jól! Nem jelentik azt a fentiek, hogy apának lenni nem valami csodálatos érzés és felelősség. Amikor látja az ember pici gyerekeit növekedni, és rádöbben, hogy milyen sok múlik azon, milyen a kapcsolata velük, érzi, hogy neki kell gondoskodnia róluk, akkor olyan érzése van az embernek, amit elmondani alig lehet. Csak aki próbálta, az tudja igazán…
Mi lehet annál felemelőbb, ugyanakkor megrendítőbb érzés, amikor a már szinte felnőtt gyereke azt mondja az embernek: “Apa, gyere, el akarok mondani valamit, mert szeretném tudni, hogy szerinted mit csináljak!”

Mondtam is a fiamnak – mert jutott egy a két lány után -, te nem vagy egészen töki, az ilyeneket nem az apjukkal szokták megbeszélni a fiatalok. Mire ő: na jó, de ki kell használni, ha az embernek Samu bácsi az apja…

Az anyaság csodájának, titkának lehetősége minden nő életében benne van, és ettől maga a nő is bizonyos szempontból és szinten “misztikus”, kifürkészhetetlen – legalább a férfilogika számára. És ez nagyon jól van így.