Csillagok ragyognak fent a sötét éjben,
Szomorú dal fakad szívem rejtekében.
Ezüstös fényével simít a Hold végig,
Felhallani könnyeim egészen az égig.

Szomorú magányban rám szakad az este,
Elveszve állok így, elmerülve benne.
Könnyző szememben lassan hal az élet,
Szél és hideg ölel, szorosan kisérnek.

Döbbent – mély a csend, csak szívem dobban,
Jeges-tiszta széltől csak a hajam lobban.
Állok az ég alatt, s kifolyik a bánat,
átöleli lelkem minden… ami fájhat