az a cel, amire szukseged van – mindig arra haladsz… ha szeretnel ha nem…
mehetsz te vele ellenkezo iranyba, mint amikor eltevedsz az erdoben, a vegen ugyanoda jukadsz ki…

a celokba konnyu kapaszkodni, mint a jo fogasok a falon – de ha elerted oket csak pillanatnyi gyozelem…

viszont aki nem kirohan a kilatasert, hanem turazni megy, vagy koborolni – aki leter az utrol, es uj utakat probal, arra megy amerre jobban erzi, es nem arra amerre masok eloirtak neki, vagy masok kitaposott utjan – talan sokkal jobban erzi magat – nem az uj miatt, mert masok utja is lehet neki uj – hanem azert mert az az o elete, es a sajat eletet eli…

a cel talan nem is cel…

es most jut eszembe egy mondat: a hit pedig a remelt dolgokban valo bizalom…

a mult csak arra jo h tanulj belole, megird belole az olvasonaplot – tanulsaggal, es ne foglalkozz vele tobbet…

a jovobe pedig talan nem is celok kellenek, hanem remeny

mint ahogy mondjak h a remeny hal meg legutobb – ugy talan az is igaz h fontos lehet…

a cel nem ad erot – a remeny igen

ami pedig a jelent illeti – az arra van h vagy donteseket hozz es kitarts mellettuk – vagy hagyd h vmi mas vezessen ha eppen nem tudod mi legyen…

es ebben az utobbiban is van egy csoda…

nem mindent erofeszitesekkel lehet elerni… foleg azt nem amihez turelem kell…

a turelem talan bizalom abban, h igen elobb-utobb sikerul vmi…

“a hit pedig a remelt dolgokban valo bizalom” – pedig talan nem mas, mint h tudod

h amire szukseged van, az eljon…

h a gondjaid le tudod vetni a valadrol, es a foldre tenni, mert tudod h ha nem foglalkozol veluk – akkor is minden rendben lesz

nezd az eg madarait, nem vetnek nem aratnak – megis megvannak